(előzetesként az első szülésem pár mondatban: hajnal 3-kor elfolyt a magzatvíz, fájások persze sehol. 5-6 órás várakozás a kórházban, fájások alig-alig, mindössze 1 ujjnyi vagyok. Oxy után újabb 6 óra szenvedés kőkemény fájásokkal, de marad az 1 ujjnyi. Délután 3-kor császár. Ilyen előzmények után elhatároztam, hogy a következő szülésem csakis fájásokkal indulhat….)
2010. április 27.
Délelőtt a szülésznőmhöz megyek ctg-re. Semmi komoly, jól megbeszéljük, hogy másnap délelőtt tanfolyamon lesz. Tőle egyenesen a nőgyógyászomhoz tartok egy kis méhszájstimulálásra. Változatlanul 1 ujjnyi vagyok, pont, mint egy héttel ezelőtt. Kicsit csalódott vagyok, mert többre számítottam, főleg, hogy kerek egy hete folydogál a nyákdugóm.
Délután 4-kor elfolyik egy kis magzatvíz. Tényleg nagyon kevés, még csak biztos sem vagyok benne, hogy az. Férjem szerint össze kellene pakolni a táskámat, szerintem viszont el kellene vinni Pannit a játszótérre, mert megígértük neki. Este 7-ig hintázik a lányom, én egy padon ücsörgök és várom a fájásokat, mert hát érzem, hogy kellene valaminek történnie. Elképzelem, hogy milyen szép is lenne vajúdni itt a parkban, de ez nem jön össze. Este 8-tól folyamatosan szivárog a magzatvíz. Fürdök, hívom a szülésznőt, hogy talán bemegyek a kórházba. Gabi fürdeti Pannit, én pakolom a táskám. Úgy tűnik, most sem fájásokkal indulunk.
10-re érünk a kórházba. Megvizsgál az ügyeletes szülésznő és közli a remek hírt, 1 ujjnyi, fájás sehol. Megkérdezi, hogy szeretnék e természetesen szülni. Igent válaszolok és közben várom a lesújtó választ, de nem – ez az István Kórház. Csak annyit mond, hogy ez „hosszú menet” lesz és ctg után megkapom az alternatív szobát, mert ott franciaágy van és éjjel kellene pihennem, hogy legyen majd erőm.
Aludni, pihenni persze nem tudok. Üldögélek egyedül a szobában és szuggerálom a fájásokat, hogy jöjjenek már.
2010. április 28.
Hajnal negyed1-kor elindul valami. Apró, kis rendszertelen fájások, de fájások. Annyira akarom, hogy fájjon, hogy folyamatosan elégedetlen vagyok. Fájásokat akarok, egyre többet, egyre erősebbeket, de ez nem ilyen egyszerű. Kicsivel 3 után esik ki a műtőből az orvosom, alig áll a lábán. Ez a nap neki is hosszú lett. Megvizsgál és mindketten örülünk, mert már 2-3 cm és egyre rendszeresebbek a fájások. Persze tudom, hogy ez így lassú, de az előzményeket ismerve rém boldog vagyok, hogy 2-3 cm-re jutottam.
Valamivel 5 után jön a szülésznőm. Ctg és vizsgálat. A ctg rendszeres 5-6 perces fájásokat mutat, a vizsgálat pedig 4 cm-t. Úgy érzem sínen vagyunk. Ha lassan is, de haladunk, engem semmi sem állíthat meg.
Délig folyamatos fájások, hol gyakrabban hol kevésbé, de egyre intenzívebbek. Szülésznőm közben homeos bogyókkal töm és rásegít egy méhszájsimítást segítő szurival. Derékmasszázst kapok Tőle, mondom is neki, hogy már ezért megérte az egész. Zuhanyzok, el-el alszok, kezdem érezni, hogy baromi fáradt vagyok. Közben bejön férjem is, Panni a szüleimmel játszik a kórház kertjében. Gabi ingázik Panni és köztem és folyamatosan tudósít.
A déli vizsgálat elkeserít, marad a 4 cm. Megálltam….. Baba feje nem a legtökéletesebben illeszkedik. A szülésznőm konzultál az ügyeletessel és a dokimmal, engedély az oxytocinra. Nyertünk egy kis időt.
Fél 1-kor köti be az oxy-t. Ennek hatására erősödnek a fájások. 2 órát kapok, hogy történjen valami. Vagy tágulnom kell, vagy a baba fejének kell jobban illeszkednie, vagy a méhszájnak kell jobban elsimulnia. Ha ezek egyike meglesz akkor mehet még az oxy, ha nem……..
Szülésznőmmel közben jobbnál-jobb témákat feszegetünk. Szoptatás, hordozás, kötődő nevelés, hálapénz……Pont annyit van velem, amennyi jól esik. Valahogy érzi, hogy mikor van rá szükségem és mikor akarok egyedül lenni, vagy a férjemmel.
Délután 3-kor vizsgálat. Letörten mondja, hogy maradt a 4 cm, majd szinte visít az örömtől, hogy jól van a baba feje, most már ő is tud segíteni. Így kapok még 2 órát. Átbeszéljük azért a lehetséges császárt. Ad egy újabb szurit, ami lazítja a méhszájat és letöri a fájások tetejét, kicsit álmosító. Kb két óráig van hatása. Ebben a két órában lebegek. Alig bírom már nyitva tartani a szemem, teljes bódulatban vagyok, de közben érzem, hogy pihenek is egy kicsit és gyűjtöm az erőt.
17h: maradt a 4 cm, s a baba feje megint nincs jó helyen. Egy napja szivárog a magzatvíz, megállt a tágulás, nincs mire várni, császár.
A szülésznőm felhívja az orvoosmat, hogy jöjjön be, vizsgáljon meg és konzultáljanak, mert nem haladunk. Félek a császártól. Azt mondja, ha szeretném bejön velem a műtétre. Értem én, hogy nem történik semmi sem, vígasztal, hogy még a dokim kitalálhat valamit, de szerintem mindketten tudjuk, hogy mi lesz. Gabi azt sem tudja mit mondjon. Tudja mennyire szeretném megélni a szülést, de félt is nagyon.
Negyed 7-re ér be az orvosom. Hatalmas dugó van a városban és mentegetőzik, hogy ilyen sokára ért be. Viccelek vele, hogy semmiről sem maradt le, bár igazából bőgni tudnék. Megbeszélik a napot, hogy mi történt, vagyis hogy mi nem történt. Megvizsgál. Hosszú percekig vizsgál, közben hol a szülésznőmet, hol engem figyel. Nem értem mi a baj. BAJ? Hát az nincs, 8 cm vagyok!
A szülésznő el sem akarja hinni. Kitapintják a baba fejét, érzik, hogy nem nagy, sőt maga a baba sem túl nagy, simán kiférhet. A feje hol jól, hol nem jól illeszkedik, de jók az esélyek.
Együtt örülnek velem. A következő fájásnál kakilás szerűt kellene nyomnom. Próbálnám, de félek, hogy kakilok is. Nőgyógyászom szerint, nem vagyok komplett, meg aztán szerinte tele vannak a belek és ez is elveszi a babától a helyet. Beöntést javasol. Megkérdezik, hogy benne vagyok e és kibírom e 5 perces fájásokkal a beöntést? Még sosem volt ilyenben részem, így hát beleegyezek, ezen nem múlhat semmi. Beöntés megvan, két fájásig kell tartani. Ez ám a kihívás J
Közben a dokim az ajtó előtt Gabival beszélget. Szerintem nyugtatgatja.
Ezen is túl vagyok, szemem változatlanul majd leragad, de érzem, hogy tele vagyok erővel.
19:30: szülünk. 5-6 perces fájásokba kell nyomni, így már nem is fáj, Gabi mögöttem sokat segít. 4-5 nyomás után, hogy jobban illeszkedjen a baba feje, 5-5 nyomás jobb ill. bal oldalon fekve kell csinálni.
Vissza hanyatt, baba tökéletesen fekszik. 3-4 nyomás és már meg tudom simogatni a fejét. Pici gátsérülés, de nem vészes. Szülésznőm folyamatosan masszírozza , olajozza a gátat, dokim tartja a kezét a hasamon, ezzel mintha támasztaná a baba fenekét, hogy jobban neki tudjon rugaszkodni. (nem nyomja, nem feszíti, csak tartja a kezét) Közben bíztatnak és minden nyomás előtt, alatt és után meg vagyok dicsérve. A dokim azt ígéri, hogyha kinn a baba, akkor elmúlik az álmosság. Persze……
Még mindig csak 4-5 percesek a fájások, ezt nem ilyennek képzeltem. Viszont éppen ezért nem is fárasztó. Tökéletesen rá tudok készülni a következő nyomásra.
Még két nyomás és kint van a feje. Teljesen meg vagyok lepve, hogy ez ilyen egyszerű, mikor mint egy kis halacska kificánkolja magát KisGabi. Nem is nyomtam….
KisGabi a mellkasomon…..
Kispanni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése