Otthonszülésem Angliában, két császár után
Előzmények: a két császáromról röviden, helyszín: Anglia – London
1. császárom
Kislányommal való várandósságom tele volt stresszel. Végig ijesztgettek az orvosok, a legfőbb dolog az volt hogy kevésnek minősítették a magzatvizet és így 4 hetente uh volt kiírva és mivel nem volt nagy a baba és szerintük nem fejlődött rendesen, a 39. héten meg akarták indítani a szülést. Ki tudtam könyörögni pár nap haladékot, így végül is 39+5 napra lett az indítás. Zselét raktak a méhszájra este 8 órakor, ettől nekem pár órán belül olyan erős összehúzódásaim lettek, hogy a falat kapartam és üvöltöttem. Átmenet nélkül olyan erővel törtek rám a fájások, hogy nem tudtam semmit se kezdeni velük. Kaptam egy injekciót, amitől nekem nem fájt kevésbé de a baba bealudt, majd a gázt próbálták rám tukmálni, amitől meg folyton hánytam. Egyfolytában csitítgattak, hogy ne üvöltsek, végül a kádba küldtek, hogy fürödjek. Ott megrepedt a burok és zöld lett a víz. Szóltam a szülésznőknek. Először rám se hederítettek majd később pánikszerűen átcipeltek a szülészetre, ahol rábeszéltek az EDA-ra. Mikor beadták, rá fél órára a kislányom szívhangja lelassult de drasztikusan - azonnal toltak a műtőbe! Megszületett Cecilia 2750 g és 48 cm (200g-mal többel mint amit az uh-on mértek!)
Felépülés: 4napos kórházi tartózkodás után kiengedtek, de én már akkor szóltam a szülésznőknek, hogy valami nem stimmel, piros folt van a hasamon, és meleg is, nem figyeltek rám, semmibe vették a megjegyzésem. Pár napra rá a sebem kilyukadt és ömlött belőlem a trutymó, alig bírtam felfogni a pelenkákkal. Azonnal vissza a kórházba, újra 4 nap, erős antibiotikumos kezelés, fájdalom, szenvedés, sok sírás.
2. császárom
Helyszín már egy másik kórház de szintén Anglia.
Ceci 13 hónapos volt mikor a kisfiam megfogant. Nagyon örültünk, nyugodt problémamentes várandósság volt, és végig normál hüvelyi szülésre készültem. A dokik is sűrűn bólogattak, hogy hát persze lehetséges, nincs gond, megpróbáljuk a hüvelyi szülést. Én hittem nekik!
12 nap túlhordás után spontánul induló vajúdással 5, majd 3-2 perces fájásokkal indulás a kórházba. Ott rögtön külön szülőszoba és vizsgálat, 3 centis méhszáj. Vizsgálat közben elrepedt a magzatburok, újra zöld víz, ctg- re felkötnek, ágyhoz kötnek, nem kelhetek fel többet, jön a nővér, hogy beköti a kanült, én tiltakozom, de a válasz az, hogy itt ez a szokás és ezt be kell kötni. Ez az én érdekem. Nagyon erősödnek a fájások. Nagyon nem jó az ágyon. Ülök, de iszonyat fáj minden. Úgy érzem ülve visszanyomom a gyereket, mert érzem, ahogy akar jönni és feszít. Könyörgök, hogy hadd szálljak le az ágyról, állva szeretnék vajúdni, de nem engednek. Minden egyes fájásnál próbálom felemelni magam ültemből, hogy segítsek a gyereknek jönni lefelé, közben mindvégig sikertelenül próbálják eltalálni a vénámat. Már a harmadik ember szurkál össze-vissza, tekintet nélkül arra, hogy éppen van e fájás, vagy nincs! Orvost hívnak, aki talán be tudja kötni. Már nagyon rosszul vagyok, fújtatok, mint egy gőzmozdony. Nem kiabálok, csak fújtatok. Senki nem jön segíteni, hogy hogyan tudnám átvészelni a fájásokat ülve, sőt fekve, mikor az orvos ill. szülésznő vizsgál. 4 cm és még mindig szurkálnak, végül a lábamba szúrják a kanült, ctg folyton rajtam és ülnöm kell, nagyon rosszul vagyok, hányok és fújtatok, fájdalomcsillapítót akarnak adni, de nekem nem kell. Akkor meg ne fújtassak, mert nem lesz erőm szülni - ezt mondja a szülésznő.
Nagy sokára sikerül rábeszélnie az EDA-ra. Bekötik, de nem működik. Várnak de nem hat, ekkor kiborulok, és le akarok szállni az ágyról, hát azt most már nem lehet végképp. Iszonyat rosszul vagyok, mindeközben rengeteg ember járkál ki be, én pucéran fetrengek, szenvedek az ágyon, folyton rosszul mondják a nevemet, ezen kiakadok és ordítok egyet. Megsértődnek. Jön az orvosi had újra és értékelik a baba szívhangját majd közlik, hogy császár lesz! Mi?? Miért, kérdem, a gyerek jól van nem? Eddig nem mondták, hogy baj lenne! A baba szívhangja ugrál és szerintük nem happy a baby! Én kiakadok, győzködnek, hogy a baba miatt kell a császár, majd elmennek Majdnem egy óra múlva visznek csak a műtőbe, amikor szerintem már nemsokára megszületett volna a fiam, ha nem ülnöm kell. Teljesen kiakadtam és kérdeztem, ha császár kell akkor mire várunk??
Végül másodszor is felvágtak, kivették a fiam 3400 gr 52 cm teljesen egészséges, nyugodt baba!
Felépülés: antibiotikumos kezelés, mert belázasodok, sebem nehezen gyógyul, szenvedek, 2 hónapos lassú felépülés, sok sírás, fájdalom, és lelki seb amit senki nem lát!!
Elvették a hitem, hogy tudok szülni!
E két borzalmas traumatikus szülés-felépülés után, mikor megtudtam, hogy újra várandós vagyok, sírtam, és azt hajtogattam, hogy én ezt nem tudom újra végigcsinálni még egyszer.
Éjszakákat töltöttem a net előtt és olvastam, kutattam, hátha van megoldás, talán másképp is lehet. És igen, rátaláltam az otthonszüléses angol történetekre, sokadik császár után is otthon szültek és sikeresen. Ez az, gondoltam és tovább kutattam és olvastam és tájékozódtam, majd közöltem az orvossal, aki be akart írni programcsászárra, hogy ne fáradjon, mert nem jövök be, hanem otthon szülök. Erre eltanácsolt mérgesen a kórházból, át lettem irányítva a másik kórház otthonszülős szülésznőjéhez, és ekkortól kezdődött a harc a jogaim kivívásáért, hogy valóban szülhessek otthon és segítség is legyen. Végigcsináltam! Kiharcoltam! Nem volt könnyű, de megérte százszorosan! Senki sem támogatott, se a szüleim se a férjem, én azonban kitartottam, tudtam, hogy tudok szülni, ha hagynak! Ezúttal nem hittem az orvosoknak, csakis magamban hittem!
A nagy nap
Május 19. A 42. hét 6. napja, 13 nappal a kiírt dátum után. Szerda van, vasárnap óta 3 cm és nyitott méhszáj.
Túl vagyunk egy eseménydús, emlékezetes éjszakán, mikor is a babakicsalogató projekt kellős közepén úgy éjjel 11 körül a kedves fenti szomszédunk eláztatott minket. Elfelejtette elzárni a csapot a fürdőszobában és elaludt, a kád meg megtelt és ki is ömlött egyenesen a mi fejünkre, a fürdőbe és a nappalinkba. Ahogy meghallottam a zubogást hirtelen "kiugrottam" az ágyból és majdnem elvágódtam a gyerekek kisszékében, a sípcsontomat jól bevágtam, csillagokat láttam!
Szóval eláztunk de rendesen, jó kis kezdet egy homebirth-hez.
Az sem vígasztal már, hogy reggel rendszeres összehúzódások vannak kb. félóránként, hiszen ez van már pár napja.
Délelőttre volt időpontom a kórházban az orvossal, hogy megbeszéljük a következő lépést, amit én persze tudtam, vagyis, hogy még nem akarok semmit sem csinálni. Se kórházba vonulni se burkot repeszteni.
Értem jött a dúla és elmentünk a kórházba. Addig az Anyukám volt a két gyerekkel, a férjem dogozott délutánig, szóval csak én meg a dúla.
A kórházban nem az az orvos fogad akivel egyébként lenne találkám, akivel már átbeszéltük korábban a dolgokat, hanem egy másik. Visszafogom magam és nem teszek megjegyzést. Az viszont mellbe vág, hogy a hölgyemény bent akar tartani a kórházban és meg akar császározni azonnal! Közlöm vele, hogy szó sem lehet róla, senki nem kötelezhet rá, hogy bent maradjak. Nem részletezem az egész beszélgetést, mert kb 2 órán keresztül győzködtük egymást ill. ő próbált meg győzködni és kétségbe vonni az ép eszemet, amiért kockáztatom a gyerekem és a magam életét. Holott előző nap csináltattunk ctg-t és tökéletes lett.
A végén kiegyeztünk abban, hogy csinálnak egy ctg-t és egy uh-ot és ha minden ok, akkor haladékot kapok másnap reggel kilencig. Ha nem lesznek erős fájások legalább 2-3 percenként akkor bemegyek és burkot repesztenek. Minden rendben volt az ottani vizsgálatok során is, és még mindig 3 centis méhszáj!
Ennek a kórházi látogatásnak egy előnye volt, hogy míg várakoztam, addig róttam a köröket a lépcsőn, fel-le kb. 40-50 percig, és közben mantráztam. Ennek eredményeként mire délután 5-re hazaértünk, kb. 10 perces erősödő fájásaim lettek.
Akkor még kiporszívóztam a lakást, rendeltem kínai kaját, vacsiztunk, gyereket elkészítettük az alváshoz, közben 5 percesek lettek és erősek.
Éste 8 körül már éreztem, hogy ez komoly, 8.30-kor bevonultam a kádba a zuhany alá, és folyattam a pocakomra a forró vizet. Ez jó fájdalomcsillapító volt. A gyerekek már sajna nem tudtak elaludni, mert felgyorsultak az események és kezdtem hangos lenni. Nem kiabáltam de éneklésszerű hangokat hallattam, elég hangosan, ezt már nem tudtam kontrollálni. Kértem a férjem, hogy hívja a dúlat, aki nagyon gyorsan jött, közben a szülésznőt is próbálta a férjem hívni, aki közölte, hogy épp egy másik szülésen van.
A barátaink elvitték a gyerekeket meg az Anyukámat és ők ott töltötték az éjszakát, kb. tőlünk 5 perc autóútra.
A kádban kb. egy órát töltöttem, aztán már nem esett jól. Mikor kiszálltam, szinte azonnal viszontláttam a kínai vacsit. Aztán a dúla besegített a nappaliba, ott rátámaszkodtam a nagy gym labdánkra és térdelve vajúdtam.
Szülésznő még sehol, a férjem kb. 6 -ot próbált felhívni a listánkról amit kaptunk, senki nem jött ill. azt mondták, hogy szülésen vannak, és hívjuk a kórházat és menjünk be. Én mikor ezt hallottam akkor kiabáltam, hogy nem megyek kórházba, nekem megígérték a szülésznőt, jöjjön ki egy.
Ekkor mar 2 perces fájások voltak és erős kakilási ingerrel. A dúla segített lélegezni és átvészelni a fájásokat, a férjem közben hívta a mentőket, hogy legalább azok kiérjenek, közben egy szülésznő mégiscsak jött, aki közben eltévedt. Ekkor a párom kirohant, hátha megleli őt a közelben, mindeközben én a labdán tolófájásokkal elvoltam, a dúla kihangosított telefonon keresztül beszélt a mentős orvossal, aki mindig kérte őt, hogy ellenőrizze az alfelemet. A szülésznő még nem volt itt, amikor a baba feje búbja már látszott.
Szinte mindenki egyszerre érkezett. A mentősök és a szülésznő, akit a férjem végül is megtalált odakinn. Akkor már egy szomszédunk rokona épp felénk irányította őt.
Mikor a szülésznő megérkezett, már erős tolófájásaim voltak, semmire sem volt már idő, csak kért, hogy megnézhesse, hogy eltűnt-e a méhszáj és nyomhatok e már. Közben megjött még két szülésznő is, az egyik a baba szívhangját hallgatta, fel kellett, hogy menjek a kanapéra, hogy vizsgáljanak. Itt már egybefüggő tolófájások voltak, minden ok volt, nyomhattam. Pár fájás után visszamentem a labdára térdelve, de ott nem tudtam erősen nyomni, így kérték, hogy menjek vissza a kanapéra, és ott kb. a 2. 3. fájásra meglett a kis feje, majd rögtön rá a következő fájással a teste is kicsúszott! Megszületett a kisfiam! Kristóf 4060 grammal született, 56 cm-rel és 37 cm-es fejkörmérettel. Megkaptam őt a mellkasomra, alig akartam elhinni, hogy ez megtörténik velem! Éjjel 11 óra 12 perc volt.
Eléggé véreztem, így kaptam egy injekciót, hogy megszülessen gyorsabban a placenta. Párat nyomni kellett és kint volt az is. Sajnos picit repedtem és még mindig véreztem, szóval elhatároztak, hogy összeöltik a repedést, mert nem látják, hogy honnan is vérzek igazán. Hát elmondhatom, hogy a varrás, az a három öltés volt a legfájdalmasabb része a szülésemnek!
Vérnyomásom ok volt, vérzés is csillapodott, így újra megkaptam a fiam és megszoptattam. Jó sokáig így voltunk, ő szopizott én meg azt mondogattam boldogan, hogy megcsináltam, "i did it". Olyan boldog voltam, hogy az leírhatatlan, úgy éreztem, hogy megváltottam a világom!
A férjem telefonált a szüleinek és én is felhívtam az anyut, mindenki boldog volt!
Mindenki nagyon örült és gratuláltak. A szülésznő, aki végül is kisegítette a babát, adminisztrált, a másik kettő gyorsan elment és valahonnan szereztek mérleget, addig én szoptattam. A mentősök elmentek, egyébként sem a szobában voltak, hanem kint várakoztak az én kérésemre.
Aztán teáztunk, beszélgettünk, majd elmentem tusolni, férjem takarított a szülésznővel együtt, és hamarosan nem is látszott, hogy bármi is történt volna a nappalinkban.
Lassan mindenki elment. Mi lefeküdtünk a hálószobába, kisfiam szopizott és én boldog voltam, ez volt életem legszebb hajnala, ahogy a pici fiam feküdt mellettem és én meg hallottam a madarak csicsergését a kertből, és újra meg újra átéltem a szülést!
Csak a másik két porontyom hiányzott nagyon!
Nem sokat aludtam, csak néha elbóbiskolhattam, reggel 7 körül a férjem elment a gyerekekért meg az Anyumért és ők is találkozhattak végre a kistesóval.
A placentát elástuk a kertben, és egy rózsabokrot ültettünk föléje másnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése