Megfelelő segítők megválasztása
Keresni kell egy olyan kórházat, illetve/és nőgyógyászt, aki valóban támogatja a VBAC-ot. Sok orvos rögtön elveti ennek lehetőségét, de sajnos sok olyan van, aki szóban a terhesgondozás alatt támogatja, majd a terminus közeledtével valamilyen ürüggyel mégis a programcsászárt helyezi kilátásba, vagy egyszerűen hirtelen megváltozik a hozzáállása. Érdemes személyes tapasztalatok, ajánlások alapján elindulni, és nagyon részletesen kikérdezni az első találkozás alkalmával a választott orvost a kórházi illetve a saját gyakorlatáról. Nem árt, ha már a várandósság előtt tájékozódunk e téren. Ha a terhesség alatt csalódunk az orvosunkban, ne féljünk váltani, mert megrendült bizalommal nem valószínű a siker!
Én nagyon ajánlom mindenkinek a dúla választását. Őt nem köti a kórházi protokoll, kicsit más szempontból látja a folyamatokat, lelkileg is nagy segítség lehet a technikai segítségen túl. Zárójelben jegyzem meg, hogy több olyan dúla van, aki otthonszülésben is jártas, ők különösen nagy segítséget jelenthetnek, hisz a háborítatlanság az egyik kulcsa a sikeres VBAC-nak, és ebben ők bizony jártasabbak, mint a kórházi dolgozók. Ha a vajúdás alatt döntenünk kell egy beavatkozásról, nagyon jól jön, ha valaki a tudásával, higgadtságával tud segíteni nekünk.
Terminus pontos számítása - és az e körüli viták
Sok kórházban legfeljebb a terminus napjáig várnak a szülés beindulására, ezt követően (sőt, néhol már ez előtt) programcsászárral segítik világra a babákat. Még a legrugalmasabb helyeken (pl. Szent István kórház) sem várnak tovább egy hétnél, ezért ezt a kérdést nem árt alaposan körüljárni.
Bár minden szülés más és más, tapasztalatok szerint egyes nők jellemzően rövidebb, mások hosszabb ideig hordják szívük alatt magzatukat, mielőtt beindul a szülés - ha nem történik semmilyen külső beavatkozás, netán fertőzés. Ez teljesen természetes, ahogy az is, hogy a 36-40. terhességi hét között született babákat időre születettnek tekintjük - ez is elég tág határ. A probléma ott kezdődik, hogy a magyar nőgyógyászok a 40. hetet végső határidőnek tekintik, nem pedig átlagnak. Svédországban például a 42. hétig semmilyen különleges eljárást nem írnak elő. Egyes orvosok tapasztalata az, hogy a terhesség ideje manapság kitolódik a 41-42. hét tájára.
A sikeres VBAC egyik kulcsa a háborítatlanság. Nagyban csökkenti az esélyeket a mesterséges szülésindítás, van olyan kórház, ahol erre nincs is lehetőség. Ezért nagyon fontos, hogy amennyire lehet, ne hagyjuk idő előtt beindítani a folyamatot.
Fontos, hogy pontosan számoljuk ki a terminust, figyelembe véve nem csak az utolsó menstruáció idejét, de a ciklusaink hosszát, az együttlétek idejét, minden szóba jöhető módosító tényezőt.
Amennyiben az első szülés sem indult meg "időben", jó esélyünk van arra, hogy ezúttal sem kopogtat hamarabb a baba. Próbáljunk egy lehető legkésőbbi időpontot kialkudni az orvosnál a kórházi befektetésre/indításra/programcsászárra. Számítsunk rá, hogy a terminust átlépve egyre nő a lelki teher... próbáljunk meg bízni a gyermekünkben, hogy Ő tudja, mikor kell világra jönni, és a testünkben, hogy akkor tudni fogja, mit kell tenni. Természetesen az előírt vizsgálatokat érdemes elvégeztetni (CTG, ultrahang, flowmetria - ez nagyon fontos lenne, de csak megfelelő szakember által végezve ad értékelhető eredményt), de ne feledjük, hogy ezek csak egy pillanatnyi állapotot tükröznek.
A végső időponthoz közeledve próbáljunk bevetni természetes szülésindító technikákat (ezekről egy másik posztban bővebben), és próbáljuk meg élvezni az éppen aktuális állapotunkat, ne csak a szülésen járjon az agyunk, a görcsölés nem sokat segít (tudom, könnyű mondani).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése